Részletes, 1:50000 léptékű turista-térkép     Kniha Dobroslava Menclová: Spišský hrad, Slovenské vydavatežstvo krásnej literatúry 1957.     Fotóalbum

  Nyitva tartás | Dreveník | Fotógaléria | Térkép | Kirándulások | Szállásbiztosítás és egyéb szolgáltatások  
  Térkép  
Kniha Dobroslava Menclová: Spišský hrad, 1957

Slovenská verzia    Česká verze    Polska wersja    English version    Deutsche Version    Magyar verzió    Version française   

Szepesi vár   Szállásbiztosítás és egyéb szolgáltatások

               

    634 m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkőszikláról uralja a Szepesi-medencét a Szepesség egyik legértékesebb műemléke, a nemzeti kulturális örökségként nyilvántartott Szepesi vár. Amellett, hogy a 12-18. századok építészeti fejlődésének tükre, 4 hektáros (pontosan 41 426 m2) kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára.
    A történelme is gazdag. A sziklát, amelyen épült, már a kora-, majd a késő-kőkorban lakták. A régi betelepítés időszámításunk idején érte el legnagyobb kiterjedését, amikor az ún. puchói kultúra népe hatalmas és nagy kitejedésű erődöt épített itt. Az erőd falait a közelmúltban végzett régészeti ásatások során meg is találták. De kiástak paraszti- és iparos- házakat és egy nagyméretű kultikus objektumot. Az erőd kiterjedéséből, falaiból és szerkezetéből arra lehet következtetni, hogy ez volt Közép-Szepesség központja. A falak, amelyek a terepen még felismerhetők, körbezárták az egész várat, áthaladtak a legnagyobb várudvaron is. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ez a másik erőd megsemmisülése után kezdték építeni a mai Szepesi várat.
    A Szepesi vár történelmének és építészeti fejlődésének ismeretét jelentősen módosította a mintegy tíz éven keresztül végzett alapos és módszeres régészeti feltárás. A kutatás talán legjelentősebb eredménye, hogy megtalálták és időben azonosították a vár legrégibb részét, a 11-12. században épített köralakú lakótornyot, amely a 13. század első felében semmisült meg. A 13. század első harmadában építették a mai köralakú tornyot, a román stílusú palotát és a felsővár további részét. Mivel a várak általában, köztük a Szepesi vár is, kitűnően beváltak a tatárjárás idején, IV. Béla szorgalmazta a a várépítéseket. Ezért a Szepesi vár területén 1249-ben a szepesi püspöknek egy területet ajándékozott, ahol felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor keletkezett a helytartói palota, ez az első hozzáépített objektum az eredeti várhoz. Már abban az időben is, de főleg a 13. század második felében a vár körül számos csatát vívtak. A vár a vármegye központjává vált, gyakran jelentős személyiségek lakhelye. 1275-ben bizonyos, a király ellen fellázadt Roland comes foglalta el. Ezután Kun Erzsébet , IV. (Kun) László király anyjáé volt. A vár birtoklásáért a 14. század első felében is ádáz harc folyt. 1312-ben Csák Máté akarta elfoglalni, de a védők megvédték a várat. Röviddel ezután következett a vár kibővítése és gótikus stílusban való átépítése.
    A huszita háborúkban Giskra Jan a várat elfoglalta. Először a vár alatti lejtőn egy kis erődöt építtetett, majd a nagy várudvart erősítette meg. A vár fokozatosan nyerte el mai formáját és kiterjedését. A vár történetében jelentős év volt az 1464-es év, amikor a mindeddig királyi várat az uralkodó Zápolya Imre és István főnemeseknek adományozta. Bár a Zápolya-család több mint 70 várat birtokolt, a Szepesi várat tartották a családi várnak és ott is székeltek. A várat jelentősen korszerűsítették és kiépítették. Egy új kápolnát építettek, a vártornyot megmagasították és megerősítették, gótikus stílusban átépítették a román stílusú palotát. Ugyanazon kőfaragókat alkalmazták, akik a szepeshelyi temetkezési kápolnát építették fel számukra. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti utolsó magyar király - Zápolya János. Ő volt egyben a vár utolsó Zápolya tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, 1528-ban a Habsburgok a várat elkobozták. A várat hamarosan, már 1531-ben Thurzó Sándornak ajándékozták. A Thurzó-család is saját szüksége szerint építette át a várat, több épület ez időben vált reneszánsz stílusúvá. Amikor 1636-ban férfiágon a Thurzó-család kihalt, a várat a Csáky-család szerezte meg, és a vár családjuk birtokában maradt 1945-ig. A Csákyak a várat azonban csak a 17. század végéig lakták, mivel már a 18. század elején Hatkócon (Hodkovce), később Szepesmindszenten (Bijacovce), Kluknón (Kluknava) és más helyen is kényelmes kastélyokat építtettek és odaköltöztek. E kastélyok építésénél a vár több építészeti elemét is felhasználták. A várban csak egy katonai helyőrség maradt, de az is elhagyta a várat az 1780-as tűzvész után. Ezután a vár rommá vált. Gondos kutatások után csak néhány éve javítják, konzerválják a várromokat, néhány részét újraépítik. Az alsó várudvart már 1983-ban megnyitották a nagyközönség előtt.
    Ha a várba Hatkóc felől lépünk be, figyeljük meg a hajdani főkapu ötletes védelmét. A ma különálló falazott oszlopokat eredetileg gerendák kötötték össze, ez volt az első védelmi vonal. Ezután egy mély árok, majd egy magas fal következett, ez volt az előkapu. Csak ezután jutunk a 15. századi gótikus stílusú kapuhoz, amely előtt még egy csapóajtó volt. A kaput nem csak egy függőhíd felemelésével, hanem egy leengedhető vastag ráccsal is védhették. E kapu helyén már a 14. században is kapu volt. A kapun a középső várudvarra jutunk, itt volt a porkoláb háza, a falak mentén a helyőrség szállása, hátul pedig magtár. A várudvar bal oldalán egy megerősített kapu vezet a kiterjedt alsó várudvarra. E kapu megépítése előtt egy barbakán állt, azaz egy olyan torony, amelyen keresztül kellett menni, hogy a kapuhoz eljuthassunk. A 15. század közepén épült nagy várudvar nem csupán az itt állomásozó katonaság védelmére szolgált, de a környékről nagyszámú lakosságnak is oltalmat nyújthatott. Alsó részén egy feltűnő köralakú objektum alapjai láthatók. Ez egy 15. század első felében épített lakótorony alapja. A tornyot hatalmas vízárok és cölöpfal védte, ideiglenes fegyverraktárként is szolgált. Miután felépítették a várudvar falait, a torony elvesztette a kis erőd jellegét. A várudvar falainak belső oldalához gazdasági épületek simultak. E várudvaron halad át a puhói kultúra népe erődjének fala is.
    Térjünk vissza a középső várudvarra. Innen egy meredek úton a kapun keresztül feljutunk a román stílusú elővárba, amely a feltárások előtt nagyrészben be volt temetve. Látjuk a helytartói palota romjait, egy malom helyét, a sziklában egy kis kivájt barlangot. A másik oldalon egy viszonylag jó állapotban megmaradt románkori kaput látunk, ezen keresztül jutunk fel a felső várba. A felső várban később egy másik kaput is építettek, ma a semmibe vezet. Eredetileg egy faállványon keresztül lehetett megközelíteni.
    A fellegvár természetesen a vár legrégibb és legértékesebb része. Közvetlenül a bejárattal szemben a sziklában egy nagy tartályt helyeztek el, csak egy keskeny nyílás vezet belé. Jobbra a már említett románkori kapuhoz jutunk, a kapu előtt a vár utolsó, a 18. században végzett építészeti átalakításainak falmaradványai találhatók. A másik oldalon találhatók a vár lakói és tulajdonosai eredeti gótikus és reneszánsz stílusú épületei - ezekből a vár látogatóinak pazar kilátás nyílik a környező tájra. Az épületek építészeti értékeiről a megmaradt gótikus és reneszánsz kapuk és ablakok vallanak. A fellegvár közepén egy 13. század közepén épített köralapú öregtorony ékeskedik, amelynek bejárata eredetileg az első emelete magasságában volt. Az öregtorony mögött egy - a közelmúltig víztartályként használt - köralakú építmény falai húzódnak. Ezek azonban a 11-12. századból származó bástya falai voltak, amelyet a 13. század első felében bontottak le, miután az alatta lévő sziklában egy nagy repedés keletkezett. Az öregtornyot ma boltíves folyosó köti össze a 15. századból származó gótikus stílusú kis kápolnával. A kápolna mögött van a vár legértékesebb épülete - egy hatalmas, eredetileg háromemeletes román stílusú palota, amelyet a 15-16. században gótikus stílusban építettek át. Az eredeti épületből talán a fejes, román stílusú kettős ablakoszlopok a legcsodálatosabbak. Az épületeket a 13. században észak-olaszországi kőfaragók építették. Az öregtorony régészeti feltárásánál egy téglalap alakú gödröt is találtak, valószínűleg víztartály vagy jégverem volt.
    A vár fenséges elhelyezkedését és gyönyörű építészeti jellegét teljes egészében csak a várból magából csodálhatjuk meg. Már ezért is érdemes felmenni a várba.



MEGJEGYZÉS: A vár személygépkocsival is megközelíthető. (Érkezés Hodkovce irányából) A vár 10 perc gyaloglásnyira van a parkolótól.

KÖRNYÉK: Szepeshely (Spišská Kapitula, 6 km), Szepesváralja (Spišské Podhradie, 4 km), Zsigra (Žehra, 3 km), Lőcse (Levoča,19 km), Gölnicbánya (Gelnica, 33 km), Igló (Spišská Nová Ves, 29 km).


PANORÁMAFELVÉTELEK:
    Spišský hrad - Pohžad na Spišský hrad z Ostrej hory
   
    Spišský hrad - Výhžad z kruhovej veže
   
    Spišský hrad - Výhžad z okna Horného nádvoria na Dolné nádvorie a Spišské Podhradie
   
    Spišský hrad - Archeologická čas expozície
   
    Spišský hrad - Kaplnka sv. Alžbety Durínskej
   
    Spišský hrad - Hradná spálňa
   
    Spišský hrad - Hradná kuchyňa
   
    Spišský hrad - Stredné nádvorie
   
    Spišský hrad - Dolné nádvorie
   
    Spišský hrad - Dolné nádvorie v zime
   


Fotóalbum
                                                                                                                                                                                                                 

Fotóalbum - HISTORICKÉ FOTOGRAFIE
                                                         






Drevenyik (Dreveník)   felül

    Szepesváraljától délkeletre, a Szepesi vár közelében található a Drevenyik nemzeti természetvédelmi terület, amely egy 66,9 ha kiterjedésű mésztufa halom. A halom észak-dél irányban elnyúlt alakú, mintegy 1,5 km hosszú, szélessége 0,5-0,8 km, tengerszint feletti magassága 612 m. Először 1925-ben nyilvánították védett területé, majd újra 1930 márciusában. Több forrásban azonban az 1953-es év szerepel. A védett területtel kapcsolatos ellentmondást a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának 2964/1982 számú, 1982. április 30. rendelete szüntette meg, amelyben Drevenyiket 1982. július 1-jei hatállyal állami természetvédelmi területé nyilvánítja. Drevenyik tehát az egyik legrégebben védett terület Szlovákiában.
    Drevenyik a gazdag geológiai összetételű Hernád-katlan közepén lévő bemélyedésből emelkedik ki. Legrégibb rétege kristálypala, fedőrétege werfenpala, triászkori mészkő, és dolomit. A másodkori kőzeten helyezkedik el a harmadkori mészkő- és konglomerátum-réteg, amely fokozatosan agyagba és homokkőbe megy át. A földkéreg repedésein a harmadkori rétegekre meleg kalcium-hidrokarbonáttal dúsított víz szivárgott. A kalcium-hidrokarbonát kicsapódása kedvező nyomás-, hőmérsékleti és klímaviszonyok mellett vezetett a mésztufa (travertínó) rétegek kialakulásához jellegzetes halmok formájában.
    Drevenyik Szlovákia egyik legnagyobb és legrégibb mésztufa (travertínó) hegye. Más mésztufa halommal (Pažica, Sivá Brada) összehasonlítva Drevenyik szikláin jelentős mechanikus sérüléseket találunk (sziklatornyok, barlangok, repedések stb.) A hegy oldalait meredek, letöréses, 50 méter magasságot elérő sziklafalak képezik. A csapadék jellegzetes karsztelemeket hozott létre: repedéseket, üregeket, tölcséreket, karcolásokat. Itt találjuk a legtökéletesebb lépkarcolatokat. A gödröcskék általában 2 cm mélyek és 3-6 cm hosszúak. Gyakoriak a kútszerű, gödörszerű, ovális alakú, repedésszerű karcolások. Edényszerű karcolásokat is találhatunk. A repedésekben lévő kis barlangok gyakran cseppkő- vagy jégdíszítésűek.
    A nemzeti természetvédelmi területen egy sárga jelzésű, könnyen bejárható turistaösvény vezet. A Drevenyik fennsíkjáról pazar kilátás nyílik a Branyiszkó tömbjére és a Lőcsei-hegyekre. A nem túlságosan igényes gyalogtúra kb. egy óra alatt megtehető és összeköthető a Szepesi vár megtekintésével.
    A földfelszíni alakzatokon kívül a térség értékes, ritka növényzete is védett. A Drevenyik régészeti leletekben is gazdag (bronzkincs, kő- és csontszerszámok, csontdíszek stb.)
    A növényzet a meleget kedvelő és hegyi fajták keveréke. Többek között található itt: lappangó sás (Carex humilis), méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), aranyfürt (Aster linosyris), csillag őszirózsa (Aster amellus), festő rekettye (Genista tinctoria ssp campestris), magyar cickafark (Achillea pannonica), gyermekláncfű (Taraxacum leavigatum), tarka gyöngyperje (Melica picta), magas gyöngyperje (Meljca altissima), dán csűdfű (Astragalus danicus), egyenes iszalag (Clematis recta). Az alpesi növényekből: szlovák kökörcsin (Pulsatilla slavica), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), valamint ritka különlegességként a havasi gyopár (Leontopodium alpinum).



PANORÁMAFELVÉTELEK:
    Dreveník - Čas Raj I
   
    Dreveník - Čas Raj II
   
    Dreveník - Čas Raj III
   
    Dreveník - Čas Raj IV
   
    Dreveník - Čas Peklo I
   
    Dreveník - Čas Peklo II
   
    Dreveník - Čas Peklo III
   


Fotóalbum 2
                                                                     

Fotóalbum - HISTORICKÉ FOTOGRAFIE
 

A Szepesi várat bemutató honlapom segítségével szeretettel meghívom Önöket ezen értékes
történelmi emlék megtekintésére.
Isten hozta!
Rudolf Kukura

    Szerzők | Szabályok és árlisták | Webmaster    
Időjárásjelentés | Útmutató árak Szlovákiában

Szepesség | Gömör | Liptó | Felső-Garam-régió | Szlovák paradicsom | Magas-Tátra | Alacsony-Tátra | Bélai-Tátra
Pienin-hegység | Szepesi vár | Szent Jakab-templom | Lublóvár | Krasznahorka | AquaCity | Besenyőfalu | Tatralandia | Ménhárd | Felsőzúgó

Minden jog fenntartva. A weboldal tartalmának másodközlése, mindenfajta adatkezelő programokba való bevitele csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges ©.
Saját szükségletre engedélyezett a weboldal tartalmának kinyomtatássa, a kinyomtatott oldalak sokszorosítássa viszont tiltott.